Van kiút az alkoholizmusból – vallja a Gyulafehérvári Caritas, ezért is hirdette meg a KI-ÚT elnevezésű programját, amelynek során csoportterápiákat szerveznek szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak. Egyelőre csak Csík- és Gyergyószéken, de nem titkolt szándékuk a terjeszkedés.

A Székelyföldön – és nem csak – még mindig tabunak számító, ezzel szemben évről évre nagyobb méreteket öltő problémával vette fel a harcot a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazata, amikor meghirdette a KI-ÚT elnevezésű, szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat segítő programját. Erdélyben ugyanis az egyszerű emberek körében nem a kábítószer-használat vagy a játékfüggőség jelenti az egyik legégetőbb problémát, hanem az egyre szélesebb körben megjelenő alkoholizmus. Az anyagiak és a munkatársak hiánya miatt egyelőre csak a gyergyó- és csíkszéki szenvedélybetegeken nyílik lehetőségük segíteni, de később terjeszkedni kívánnak. A projekt keretében önsegítő csoportfoglalkozásokat tartanak, amelyben a Caritas munkatársainak partnere és segítője a témában már jártas, a magyarózdi terápiás központot működtető Bonus Pastor alapítvány.

„Az alkoholfüggőség észrevétlenül alakul ki, és azok, akiket érint, sokszor csak későn veszik észre, hogy nagy a baj.
A szégyen meg a félelem sok esetben megbénítja azokat, akik ilyen nehézséggel küzdenek, s nem találnak kiutat” – mutat rá a program lényegére Kedves Rita gyergyószentmiklósi segítő nővér, gyergyószentmiklósi addiktológus konzultáns. Mint vallja, a gyógyulás nem könnyű, de lehetséges. „Ezt a gyógyulási folyamatot szeretnénk támogatni szolgáltatásainkkal” – szögezi le.

Hiányoznak a statisztikák

A Keresztalja kérdésére, hogy van-e legalább egy hozzávetőleges kimutatás arról, hogy székelyföldi vagy országos viszonylatban hányan szorulhatnak segítségre,  Kedves Rita nemleges választ adott. Mint hangsúlyozta, nincsenek adatok, de nehéz is lenne statisztikát készíteni az alkoholfüggőkről, hiszen ez egy nagyon összetett terület. Részinformációk jönnek például az egészségügyi ellátás területéről, de ez sok esetben hiányos, hisz nem mindenhol kerül a statisztikai adatok közé az alkoholfüggőség. Részinformáció jön az igazságszolgáltatás területéről is, de így sem teljes a kép. Az évente növekvő egy főre eső alkoholfogyasztás utal arra, hogy ezzel egyetemben az alkoholfüggők száma is évről évre növekvő tendenciát mutat. Felvetésünkre, hogy a válság növelte-e az alkoholba menekülők számát, a nővér megjegyezte: „aggasztó, hogy országos viszonylatban a kereskedelemben eladott alkoholmennyiség tavaly nőtt az előző évhez képest, azonban a válságot megelőző években is az volt a trend, hogy a szám évről évre magasabb volt”. Szerinte ennek az oka abban keresendő, hogy napjainkban az élet maga egyre inkább elbizonytalanodik, több a kockázat, s ezt a létbizonytalanságot nehezen viselik az emberek.

Csíkszeredai tapasztalatok

Ahogy a probléma nem új keletű, nem új annak a kezelésére tett kísérlet sem. Csíkszeredában például már másfél évtizedes hagyományra tekint vissza az egyház gondoskodása a szenvedélybetegekről. Támogatócsoportokat 1996-tól működtetnek a városban – a folyamatot a mindenki által Tisztiként emlegetett Gergely István csíksomlyói plébános indította útjára, a Bonus Pastor segítségével, s azóta is működik. A projektbe 2010-ben szállt be a Caritas, a KI-ÚT programot pedig februártól indítják. Azonban mint Rétyi Julianna, a csíkszeredai Caritas Családsegítő Szolgálat munkatársa a Keresztaljának elmondta, nem hoz újat a nap alatt a program, hiszen folyamatosan zajlanak csoportterápiák. Ezek azonban – akárcsak eddig – a jövőben is bárki számára nyitottak lesznek, aki úgy érzi, segítségre van szüksége, bármikor csatlakozhat. A beszélgetések hétfőn 19 órától zajlanak a Szent Kereszt Plébánia hittantermében, ide a szenvedélybetegeket és hozzátartozóikat egyaránt várják. Kimondottan a hozzátartozókat várják ugyanitt szerdánként 11 órától. Ugyanakkor a hónap páros hetein Szentegyházán szerveznek csoportterápiákat keddenként 16 órától, s tervezik hasonló konzultáció elindítását Csíkszentdomokoson és Kászonaltízen is. Rétyi Julianna elmondása szerint az eddig tapasztalatok azt mutatják, hogy évi mintegy 300 személy fordul hozzájuk segítségért. Közülük van, akinek elég a csoportterápia a végleges leszokáshoz, mások a magyarózdi központban keresik gyógyulásukat, de sajnos olyanok is akadnak, akik lemondanak erről, amikor meghallják, hogy a gyógyuláshoz az szükséges, hogy többé soha nem fogyaszthatnak alkoholt. „De sok a pozitív példa, ezért éri meg csinálni. Mindez továbbvisz, újabb motivációt ad” – szögezi le a Caritas munkatársa.

Gyergyószéken is segítenének

Február elsejétől szerdánként 18 órától indulnak az úgynevezett önsegítő csoportok Gyergyószentmiklóson, a Caritas Családsegítő Központban is, ahová egyaránt várják a szenvedélybetegeket és a segíteni próbáló hozzátartozójukat is. Ugyanakkor egy másik, csoportos, szintén önsegítő jellegű tevékenységet is útjára indítanának, amely kimondottan a szenvedélybeteg családban felnőtteket célozná meg. A találkozók célja ez esetben megismerni azt, ahogyan a családban lévő szenvedélybeteg és az ezzel járó nehézségek hatottak a személyes fejlődésre, és segíteni megbékélni a múlttal és tanulni a kiegyensúlyozott életet. Korhatár 22–40 év. A csoport pedig várhatóan február 10. körül indul, egy, a részt venni szándékozókkal közösen egyeztetett időpontban. Erre a foglalkozásra előzetes jelentkezés szükséges.

Elérhetőségek:
Gyergyószentmiklós és környéke: tel.: 0731-137191 (e-mail: rita.kedves@caritas-ab.ro)
Csíkszereda és környéke: tel.: 0732-830156 (e-mail: julianna.retyi@caritas-ab.ro).

MAGYARÓZDON IS A KERESZTÉNY SZERETETTEL GYÓGYÍTANAK

„Magyarózd nemcsak az alkoholfüggésemtől szabadított meg, életszemléletemet is megváltoztatta” – vallja a negyvenéves P. T., aki hat évvel ezelőtt volt hat hónapig a terápiás otthon lakója. Mint mondja, számára a „szabadulás” azt jelenti, hogy reggel a tükörbe tud nézni, esténként pedig nyugodt lelkiismerettel tud lefeküdni. „Magyarózdon döbbentem rá, hogy a testi függőségen túl mi üldözött a pohárhoz: a csúsztatásaim, a hazugságaim, be nem tartott ígéreteim, a környezetem átverése. Folyamatos szorongás volt az életem. A terápia segített abban, hogy megtaláljam a bajok gyökerét, mert mindennap tükröt tartottak elém” – magyarázza. A férfi szerint a magyarózdi ingerszegény környezet segítette a befelé fordulást, az alkoholfüggést előidéző okok megkeresését. „A múlttal való szembenézés iszonyatos volt. Ez volt a terápia legnehezebb része. Az otthon lakóinak, azaz sorstársaimnak és az otthon munkatársainak megértő szeretete ezt segített elviselni. Már mertem őszinte lenni, előbb magamhoz, később környezetemhez is” – idézi fel az első magyarózdi hónapokat. Beszámolója szerint a fordulópont az volt a terápiában, amikor sikerült végre motivációt találnia a gyógyulásra. „Ehhez az otthon tanácsot nem tudott nyújtani, csak kerettel szolgált. A gyógyulás kulcsa magunkban van: ezt segített a terápia megkeresni” – mondja P. T., akinek – bár ateistának vallja magát – „természetszerűnek” tűnt, hogy a terápiás otthont a keresztény értékek irányítják. „A keresztény szeretet Ózdon nem üres fogalom, gyógyítani képesek vele” – teszi hozzá.